Móni, Dávid és Klári jöttek látogatóba.

Péntek délután körbejártuk a várost, kezdve a kollégiumtól. Tűrhető időnk volt, lógott az eső lába, de megúsztuk szárazon.

Sikerült megoldani, hogy az itteni szalézi rendházban szállhassunk meg. Csak egy üres szobára számítottam, és hogy használhatjuk a zuhanyzót, esetleg a konyhát. De mint kiderült, más is jár az ingyen szoba mellé. Az oratórium épületében szállásoltak el minket. Egy frissen felújított épületrészben. Az oratórium gyakorlatilag egy biliárd szalon, egyéb kütyükkel kiegészítve, amit bármikor használhattunk – persze nem ez volt az első dolgunk…

Késő estig jártuk a várost, beültünk a kedvenc kocsmámba, majd az értünk felelős lengyel gondnok sráccal visszabattyogtunk. Elég volt a városnézésből!

Másnap reggelivel vártak minket – ezért már megérte bekéredzkedni. A napi program: Bohinj, Bled, Vintgar-szoros, ljubljanai vár – szitáló ködös esőben…

Szomorú időben vidám hangulatban telt a nap. A Bohinji-tónál szinte semmit sem láttunk, nem is időztünk ott sokáig. Ott északon már szinte beállt a tél, jó hideg és havas volt minden. Bledben hatalmas krémest ettünk, aztán irány a Vintgar-kanyon. Zárva volt, de mindenki szabadon járt ki be – jegyet így nem kellett vennünk. Ottlétünkkor elállt az eső, felszállt a köd – és itt lenne a helye hogy kisütött a nap is  - de azt azért nem. Besötétedett, mire hazaindultunk.

Ljubljanaban még megmásztuk a várhegyet, aztán úgy ítéltük hogy elég volt aznapra. Otthon felnyitottuk a szlovén söröket, és indult a biliárd, majd darts parti! Majdnem éjfél volt, mikor nekiláttunk a frissen sült vacsoránknak: scsevabcsicsa!

Vasárnap reggel: misével kezdünk. Kicsit lassan indul a reggel, mintha nem pihentünk volna eleget… A szlovén prédikáció ismét érdekfeszítő volt. Gyors ebéd, teafőzés, aztán be a kocsiba! Irány a tenger!

Az idő nem túl strandi, de ez most nem tarthat vissza minket. Másfél órai utazás után elő is tűnik – és most nem csak a tenger, de a nap is! Gyönyörű késő nyári idő kerekedik, hiába, a riviérán nem lehetetlen a szinte decemberi nyár. Szép idő, szép város, jó hangulat. Ezt nincs értelme ecsetelni. Megérte erre szánni a napot!

A Triesti-öböl megtelt vitorlással, túlnan pedig a Dolomitok havas csúcsai néznek hívogatón, festői a panoráma. A pirani kiruccanást egy hatalmas ebéddel zárjuk, tengerre néző étteremben. Régen ettem ennyi halat, rákot, kagylót, kalamárit. Az meg sem fordul a fejemben, hogy egy tárkonyos ragulevest odaadnék ezekért a tengeri herkentyűkért, de azért helyén volt az ebéd.

Hiányzik a magyar konyha (hát még a magyar ételek)…

Visszaértünk a kollégiumhoz. Elbúcsúztunk és elintegettem megint egy autót, ami akár haza is vihetett volna. Na nem baj. A következő fuvarral, december 19.-én érkezem!

A legjobb a három napban, hogy hosszú idő után végre beszélhettem Mónival – a többi már csak hab volt a tortán!

MG

Vintgarban.

Piran félszigete

Ismét egy jó befejezés!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.