Elsőként igyekszem összefoglalni az elmúlt hét történéseit...

Szóval úgy hozta a gondviselés, hogy aug. 31-én, reggel 6:15-kor, könnybe lábadt szemmel, honvágytól görcsölő gyomorral, de reményteli szívvel indultam útnak a Népligetből - busszal. 7 órás buszút után érkeztem Ljubljanaba. Szállásom nem volt, gondoltam majd csak lesz valahogy. Lett! Néhány telefon után sikerült elintézni, hogy egy fiatal fokoláros házaspár befogadjon két éjszakára. A kollégiumba ugyanis csak hétfőtől költözhettem be. Blaz, a szállásadóm azonban csak este 9-re ért haza, ezért fogtam a csomagjaimat, leadtam megőrzésre a pályaudvaron, és elindultam szétnézni az ismeretlenbe. Néhány órai városnézéssel el is telt a délután.

9-kor találkoztunk a megbeszélt helyen, majd beköltöztem a szobámba. Kiderült hogy csak ketten leszünk Blaz-zsal, mert a felesége még egy másik lakásban lakik! Ez pedig azért volt így, mert még "csak" polgári esküvőjük volt, az pedig nyilván nem elegendő ok az összeköltözésre...

Az estét külön töltöttük, mert B. legénybúcsúra ment, én pedig a városi nyári fesztiválra...megvolt tehát a nyitóbuli is!

Másnap - vasárnap lévén - eltekertünk a szalézi templomba misére. A prédikációt most nem részletezem.

Ezután röpke 2 órás biciklis városnézésre adtuk a fejünket, mely során rengeteg mindent megtudtam B-tól.

Délután tekertem egy nagyot a környéken, csak hogy meglegyen a térkép a fejemben is. Jó messzire eljutottam, el is fáradtam kellőképp. Utolsó erőmből készítettem egy nagy adag lecsót mindenki örömére, majd egy pofa sörrel pontot tettünk a nap végére. Közben persze sokat beszélgettünk - meg is fájdult a fejem a hirtelen rám zúduló angol szóáradattól.

Kiderült, hogy Blaz felesége brazil származású, és az öccse magyarországi fokolarino (Krisztián). Erre elmeséltem, hogy van egy srác otthon, aki szintén egy brazil lányt vett el, nemrég volt az esküvőjük.

- R. Mátéra gondolsz?

- Igen, ismeritek egymást?

- Persze, ott voltunk az esküvőjén augusztusban!

Így derült ki, hogy alig egy hónappal ezelőtt együtt mulattunk a Velencei-tó partján. Blaz feleségét egyébként Chiara-nak hívják!

/Az Isten nagy játékos, ezt újra és újra megtapasztalom./

 hétköznapok rendre a szükséges ügyintézéssel teltek. Egy halom papírt kellet megszereznem, de csütörtökre végre mindent megszereztem.

Néhány szót az itteni életről:

Ljubljana mint egy kis ékszerdoboz ül szlovénia közepén. 280 ezren laknak itt,

az országban kb 2 millióan. A város tiszta, rendezett, zajlik benne az élet. Építészetileg is érdekes, bár pl. Buda-pesthez nem mérhető. A várost középén egy folyócska vágja ketté (Ljubljanica). A belvárosi részre csak gyalog lehet bemenni, a folyópart zsúfolásig van éttermekkel, boltokkal, az utcákat mindenhonnan zeneszó tölti meg. Most pláne nagy a felfordulás, mert itt rendezték meg a 2013 Eurobasket bajnokságot, úgyhogy estén-ként mi is csatlakozunk valamelyik szurkolótáborhoz, magyar csapat nincs. Nekem igazából mindegy ki győz, az a fontos hogy a meccs izgalmas legyen... A város szélén található a Tivoli park, mely egy elég nagy  erdő, állatkerttel, kastéllyal, síugró pályával, szabad edzőparkkal, az egyik hegy tetején templom meg egy étterem. Ide sokat járok ki, főleg ha már elegem van a szlovén-török-spanyol-angol-francia-olasz vagy bárminemű szövege-lésekből.

A szállásom ennek a parknak a szélén van (szerencsére), közel az egyetemhez.         A város rendkívül ember- és főleg diákbarát. Kapunk étkezési támogatást (napi 2x2,65€), a városi biciklik ingyen elvihetők napi egy órára, ingyen internet a város területén ugyanennyi ideig, a belvárosban ingyen taxi, ingyen bérlet a sportcenterbe, uszodába...és a tetejébe egyébként kaptam egy biciklit Blaz-tól!

Csütörtökön Móni beugrott 20 percre Ljubljanaba, úton voltak Róma felé. Ez is több mint a semmi, nagyön örültem neki!

Szombaton ellátogattunk egy híres szlovén üdülőhelyre, a falu neve Bled. Vagy húszan mentünk, az egész napot ott töltöttük. Városnézés, múzeum, csónakázás, fürdés, túrázás, ez volt a program. A Bledi-tó gyönyörű szép. A vize türkiz, és nagyon tiszta. Kb 20 fokos volt, nagyot fürödtünk...

Tegnap (szept. 8) P.Ákos (kuzin) volt itt, vele még találkozom szerdán a Skocjan barlangtúrán. Elhozta az otthon maradt holmijaimat. Már csak a bakancsom hiányzik, ami még mindig a cipésznél van - Budapesten. Ez az oka annak hogy még nem tudok a Kamniki-, vagy Júlia Alpokról, vagy a Karavankákról beszámolni. De talán eljön ennek is az ideje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.