November 10.

Ismét nyakunkba vettük a nagyvilágot. Az irány Észak-Szlovénia, Kobarid, ahol egyszer már jártam. Cél a környékbeli vízesések és az egykori Isonzó-frontvonal felfedezése.

Vízesésből már kijutott bőven, de mégis, a környék tudott újat mutatni a témában.

Kobarid kétórás kocsikázással érhető el. Kivételesen nem én vezettem. Az utazás jelentős része hegyek közt kanyarog össze-vissza. Másfél órai hullámvasút után már borzasztó rosszul voltam. Az egyik piros lámpánál ki is ugrottam, hogy legalább friss levegőt szívjak. Szerencsére nem történt baj, de a vissza-útra mindenesetre lefoglaltam magamnak a vezetői posztot – akkor sosem szédülök.

Egész héten esett, ez a nap sem kivétel. Esernyővel felszerelkezve indultunk neki a rövid túrának. Az első megálló a Kozjak vízesés. Nem messze ettől a helytől található a „Vízesések birodalma” elnevezésű túraútvonal, amiről már írtam korábban. Elsőre ez sem tűnt különbnek, ezért túlzottan nem hozott lázba  a patak, ami mentén a vízesést megközelítettük. A különbség az eddig látottakhoz képest, az egyre sűrűbben látható, katonák által vájt üregegek megjelenése volt, ez már az Isonzó front!

Az egyik kisebb vízesésnél megálltam fotózni. A többiek továbbmentek. Nem tudom mennyit időzhettem, de mire felnéztem, már sehol senki. Továbbmenve egy tisztásra értem, ahol kettévált az út. Az egyik a hegyoldalba vágott felfelé, a másik meg – eltűnt a patakban. A rengeteg eső miatt szinte folyóvá duzzadt patak elmosta az ösvényt, ami itt már egy szurdokká mélyült mederben vezet tovább. Egy kanyarulatban látni lehetett a rögzített drótköteleket, ami a szurdok falán való közlekedést hivatott segíteni. Egy két perc gondolkodás után elhatároztam magam, hogy átgázolok a vízen, és megnézem magamnak a kanyarulat mögötti titkos szurdokot – ahol valószínűleg a keresett vízesés zubog. Először egy kis szigetre kellett átjutni – egy nagy ugrás. Ott mezitlábra vetkőztem, felkötöttem a bakancsot a táskára, és irány a víz. A köveken elég könnyen lehetett lépkedni, mert laposak voltak és alga mentesek. Pár perc alatt eljutottam a szurdok bejáratáig, ahol már ki lehetett mászni a sziklafal oldalára, ahonnan már egyenes út vezet – az áhított vízeséshez.

Jó kis meglepetés volt! Mint egy hatalmas élményfürdő – már megint. Egy tíz méter átmérőjű, legalább ötven méter mély kürtő alján voltam. A zuhatag körülbelül a kürtő feléből bújt elő – legnagyobb örömömre jól megtermett példány volt, mely tombolva zúgott a lábam elé.

Jó néhány perces bámészkodás után fülig érő vigyorral fordultam vissza – ezt nagy kár lett volna kihagyni, jól tettem hogy belevágtam. Ahogy kifordultam a szurdokból, megláttam a többieket is a parton. Ők most értek vissza a hegyi útról, ami mint kiderült, rossz irányba vezet. Nem kis meglepetés ült ki az arcukra, mikor megláttak a rohanó víz túloldalán. Ismét be a vízbe… Mire kiértem a többiek elhatározták, hogy ők is megkísérlik az átkelést. Én meg ha már úgyis vizes voltam, gondoltam segítek nekik. Nem ment egyszerűen a dolog, de valahogy mindenki kikecmergett a vízből, majd be a szurdokba. Hál’ Istennek még akkor sem hagyott alá a jóöreg zúgó ereje, és feltartóztathatatlanul törte az utat lefelé.

Ez is megvolt, vissza az autóhoz mielőtt mindenki megfázik!

Ismét Kobarid – Történelmi múzeum!! ’94-ben megkapta az „Európa legjobb múzeuma” díjat. Minden évben mintegy 50-60 ezren keresik fel. Témája az I. világháború – pontosabban az Isonzó-front bemutatása, melynek egyik központi hadszíntere Kobarid és környéke volt.

Az Isonzó név a Soca folyó olasz megfelelője. Itt akartak betörni az olasz seregek 1915-ben az Osztrák-Magyar Monarchiába, hogy megszállják a Londoni-egyezmény értelmében nekik ígért területeket. Itt azonban nagy erőkkel jelent meg a főként osztrák és magyar katonákból álló hadsereg. Kilátástalan állóháború alakult ki, mely majdnem három éven át tartott. Az isonzói csatákban mintegy másfél millió katona fagyott meg, halt éhen, tűnt el, sebesült meg vagy esett el. Ebből kifolyólag vált a történelem egyik legvéresebb csatamezejévé. Innen a népdalunk is: „Felmegyek a doberdói nagy hegyre”- https://www.youtube.com/watch?v=bO8cuAOBlwk.

Ezt mutatja be a múzeum, rengeteg tárgyi emléken, fotón és filmen keresztül – elkeserítő!

A múzeumlátogatás végén beszélgettem a tárlatvezetővel. Elmondása szerint még mindig tele vannak a hegyek fegyverekkel, ruhákkal, csontokkal stb. A háború után a falusi gyerekek is gyakran találtak ezekből, és számtalan esetben játék közben okoztak balesetet a még éles gránátok, aknák és egyebek…

Letargikus hangulatban ültünk újra autóba. Hálád adtunk hogy nem kellet és nem kell ilyesmit megtapasztalnunk, és lassan ráhangolódtunk a következő állomásra.

Ez pedig nem más, mint a Pál utcai fiúk vezérének nevével fémjelzett-, Európa legnagyobbjának számító vízesés: a Boka!

Nem csalás nem ámítás – már ami a méretét illeti!

Rövid autóút után, az osztrák-szlovén határ közelében értük el a várva vártat. Ide már rég el akartam jönni.

Egy kétezres hegyóriás közepéből buggyan ki a nevezetes „esés” – egy hatalmas sziklafal, mely okádja a rettenet sok vizet.

Jó órás gyaloglással közelítettük meg az óriást. Az ösvény nem visz fel közvetlenül a vízeséshez, ez csak a folyón keresztül lenne lehetséges, amibe nem vágtunk bele – azt majd legközelebb. Így tehát egy közeli hegycsúcsról néztük a 150 méteres zuhatag születését.

Gyönyörű volt, nem kell tovább ragozni! Most már beszéljenek a képek!

(A táj tovább jellegzetessége, hogy itt forgatták a Narnia c. film második részének egyes jeleneteit is.)

 Az elmosott ösvényen - csak komótosan!

Kozjak vízesés. Spanyolország, Montenegró és Magyarország képviseletében: Anna, Milos, Neus(foto), és én.

Szűkszavú hű útitársaim.

A legtöbbekről még ennyi emlék sem maradt - Kobarid Múzeum, az Isonzó front történetéről

Európa legmagasabb vízesése (144m). Egyszerűen csak Boka!

Alkonyodik, mire leérünk a hegyről.

A nap záróakkordja - Triglav-hegység, északi vonulat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.