A Skocjan barlang-rendszer

Erre a témára külön fejezetet szentelek.

Ahogy az előző bejegyzés végén említettem, P. Ákossal (kuzin) találkoztam szerdán, szept. 11-én. Segítségével csatlakozhattam az UNESCO-nak dolgozó csoportjukhoz, akik egy hetet töltenek itt Szlovéniában. Magyarán nyertem egy ingyen betekintést a barlangba, és mellé egy ebédet.

A felszínen elég lehangoló idő uralkodott, már napok óta esett - aznap háromszor áztam bőrig. A biciklim nyergét emiatt mindenhová magammal vittem a táskámban, hogy száraz maradjon és tudjam használni...(tudom, le is takarhattam volna, de pont aznap reggel dobtam ki egy zacskót a zsebemből).

Na térjünk a lényegre:

A felfedező körút következő állomása tehát Skocjan falucska, és az alatta elterülő hatalmas barlangrendszer, mely 1986 óta a világörökség részét képezi - képeimmel igyekszem bemutatni, hogy miért.

A barlang több mint 150 km hosszan húzódik mélyen a föld alatt, egész az Adriáig. Ennek jelentős hányada a turisták előtt még zárva tart, a kiépítetlen szakaszok, valamint a még felfedezésre váró rejtett zugok miatt.

Mi csak az első 6 km-t tekintettük meg, háromórás túra volt...

Belépéskor egészen átlagos cseppkőbarlang látszatát kelti, gyönyörű cseppkövekkel, szép kivilágítással (de ez pl. Aggtelektől elmarad). Azonban hamar "fény derül" a barlang borzasztó méreteire. Nem hittem volna hogy ilyesmi vár rám odalenn. Félelmetes üregek képződtek a mélyben, a legnagyobb belmagasság 145 méter, de széltében-hosszában még sokkal nagyobb távok vannak!!! Körülbelül a túra felénél meghallottuk a morajlást, amit a Timavó, ez a feltartóztathatatlan barlangi folyam kelt. Sajnos a fotóim nem sikerültek túl jól (nekem mint amatőrnek nem volt könnyű a sötétben, párában, állvány nélkül fotózni), így megpróbálom leírni a látottakat...szükség lesz a képzelőerőtökre.

Ahogy továbbhatoltunk a Föld mélyére, újabb és újabb tárnákba, gyakorlatilag új barlangokba léptünk. Ezek belső kinézete sokszor teljesen eltért egymástól. Színben, a képződmények fajtájában és persze méretükben is különböztek. Aztán jött a Morajos barlang, amitől végképp leesett az állam. Iszonyú, koromsötét mélység, mintha a Föld kitátott szája felett sétálnánk. Rettenetes erővel zúduló dübörgő víztömeg. Akkora robajjal törtetett előre, hogy kiabálnunk kellett ha meg akartuk érteni egymást, pedig vagy hatvan méterrel a víz felett voltunk. A barlangi megvilágítás, a hideg, a pára, a moraj, a denevérek és persze a hihetetlen méretek misztikussá tették ezt a helyet. De többet hiába írnék, ezt látni és érezni kell!

Irány a Morajos barlang - a kép közepén már látszik a Timavó párája, közel járunk

A Morajos-barlang, a képen az új híd - a régit elmosta a folyó, de az még lejjebb volt - ez hatvan méterrel a víz fölött íveli át a szakadékot, és a híd fölött még legalább ennyi a belmagasság.

Jó hír, hogy a mai nap megérkeztek az új szoba- és útitársak: vagyis vettem egy pár új bakancsot!

A régi még mindig a javítóban van, itt viszont gyorsan fogy a hegymászásra való idő. Tegnap már havazott fent a hegyekben. Az előbbi évek adatai alapján kb. 5 hétvégén lehet még feljutni a csúcsokra, ezt az időt akarom kihasználni. A hétvégén két spanyol sráccal a Kamniki Alpokba készülünk. Ma beszéltünk a helyi Hegymászó Szövetség egyik emberével, tanácsot kértünk az útvonalakkal kapcsolatban. Rendes fickónak tűnt, sok fontos dolgot megtudtunk tőle! A legmagasabb csúcs a Grintovec lesz, 2558 m - kb 0-5 fokra számítunk odafönt, úgyhogy visszük  a téli ruházatot. következő bejegyzésben erről szeretnék majd beszámolni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.